|
Kutya macska harc
A nyugalom lassan kezdett visszatérni az iskola falai közé. Már több mint egy hónap telt el. A diákok élete visszarázódott a rendes kerékforgásba. A házak ismét elkezdtek vetélkedni egymással – bár már nem olyan vehemenciával, mint azelőtt. Az újságok is más főcím történetet kerestek maguknak. Már nem Harryék voltak a címlapon, csak úgy az ötödik, hatodik oldal környékén jelent meg róluk néha valami.
Alexei is magára talált, vagy inkább visszatalált kedvenc elfoglaltságához, vagyis előszeretettel idegesítette Eileent. A lányt se kellett félteni, minden adandó alkalmat kihasznált, hogy bajba keverje a másikat, vagy éppen cikis helyzetbe hozza. Egyik reggel Alexei már késésben volt, így a többiek nélküle mentek el reggelizni. A fiúk szobájában összesen négyen voltak: Hermész, Alexei, Arnold Wild és Xiang Lee. Eleinte távolságtartóak voltak egymással, de végül a kényszer – na meg persze Hermione ügyeskedése – egymásra utalta a négy fiút, így mostanra, ha nem is barátok, de haverok lettek. Alexei az éjszaka rosszul aludt, így mire a többiek már menetkészek voltak, ő még csak akkor támolygott ki az ágyból. Most pedig egyedül ballagott végig a folyosón. Szerencsétlen nem is sejtette, hogy alig pár méterre mögötte Eileen közeledik.
Mikor beért a nagyterembe föl se tűnt neki, hogy hirtelen csönd lett. Megkereste a szokásos helyét, és leült Hermész mellé. A fiú döbbenten nézett rá és pislogott párat.
- Haver, néztél már tükörbe? – érdeklődött Arnold. Lex nem értve, hogy a másik mire gondol kérdőn nézett Hermészre. A szőke fiúnak hatalmas erőfeszítésébe telt, hogy ne röhögje el magát. Közben Eileen is megérkezett, és ártatlan tekintettel nézett körbe, majd pedig remekművére.
- Lex, neked… macska füleid vannak… és bajszod – nyögte Hermész, mire Alexei a fejéhez kapott. Ijedtében hanyatt esett egyenesen a földre. Mindenkiből kitört a harsány röhögés, és Alexei zavartan vörösödve próbált meg felülni, de ekkor észrevette, hogy nem csak fülei, de macskafarka is van. Tekintetével keresni kezdte a bűnöst és csakhamar meg is találta.
- Piton! Ez már megint a te műved! – kiabálta dühtől vöröslő fejjel. Eileen ártatlanul pislogott rá.
- Én nem tudom, hogy miről beszélsz… amúgy meg szeretsz szórakozni a macskákkal nem? – kérdezte gonoszul. Alexei két nappal azelőtt zöldre festette Eileen macskáját. Hermione vetett véget a zűrzavarnak.
- Mindenki fejezze be a nevetést! Ms Piton egy hét büntetőmunka Hagridnál, amiért ennyire nem tiszteli a háztársát – Eileen felhúzott orral elfordult. Hermione segített fölkelni Alexei-nek, majd elkísérte a gyengélkedőre. A javasasszony is jókat mosolygott a „macskafiún”.
- Nem mindennapi varázslat – jegyezte meg. Hermione csak a szemét forgatta.
- A lányom a bűnös, nem értem, hogy miért piszkáljátok egymást. Mintha két különböző házba járnátok… Tudom, hogy Eileen nem könnyű eset, de téged se kell félteni. Ha nem ő provokál téged, akkor te őt – morogta Hermione.
- Most nem is csináltam semmit, a macskának meg semmi baja nem lett – panaszolta a fiú, miközben a fülei lassan eltűntek.
- Lassan ideje lenne felnőni és nem háborúzni egymással. Ti a házam legjobb diákjai közé tartoztok, de miattatok mindig pontokat kell levonnom – háborgott a nő.
- Bocsánat… legközelebb, majd feltűnés nélkül csinálom – morogta a fiú alig hallhatóan.
- Alexei! – kiáltott föl az ajtóban megjelenő Harry. A fiú hirtelen ledermedt. Egy hónap alatt már vagy egy tucat levelet kapott a férfitől, de már régen találkoztak.
- Ha… Harry – lepődött meg.
- Erre jártam és hallottam, hogy mi történt, jól vagy? – érdeklődött. A fiú zavartan bólintott egyet. Most valahogy szégyellte magát.
- Jól van csak volt néhány plusz testrésze, mint például a macskafülek és a farok – jegyezte meg somolyogva a javasasszony.
- Ki volt a tettes? – érdeklődött Harry. Hermione felsóhajtott és válaszolt.
- Eileen, de már kapott egy hét büntetőmunkát… - Harry egyik lábáról állt a másikra, miközben Lex eltűnő macskavonásait nézte.
- Van valami oka annak, hogy ez történt? – faggatta a fiút. Lexnek kezdett elege lenni.
- Ügyvéd nélkül nem válaszolok – fonta karba a kezeit, amivel elérte hogy Harry elmosolyodjon.
- Jó válasz, de nem elég. Gondolom te kezdted…
- Hát… igenis és nem is. Két napja zöldre változtattam a macskáját, de nem lett semmi baja, sima színező bűbáj volt! Előtte viszont ő meg eláztatta a cuccaimat, három dolgozatom ment tönkre…
- És előtte mit tettél? – noszogatta Harry.
- Hát… előtte megbűvöltem a pennáját, hogy eltűnjön a tinta pár óra múlva… - sóhajtott föl a fiú.
- Szerintem már azt sem tudjátok, hogy ki kezdte, igaz? – mosolygott a férfi.
- Már nem igazán – válaszolta a fiú szégyenkezve.
- Én hiába mondom neki, hogy ne csinálják. Miattuk a házam lassan mínuszba kerül – panaszolta.
- Hermione, a legokosabb diákok nagy része a te házadban van, nem lesz gond bepótolni. A gyerekekre ráfér az egészséges veszekedés. Szerintem ameddig nem esik baja valakinek úgy sem fogják abbahagyni… - taglalta Harry.
- Na de Harry! – háborodott föl Hermione.
- Úgy csinálsz, mint aki nem ért velem egyet, pedig tudod, hogy igazam van – oktatta ki a nőt. Alexei érdeklődve figyelte a veszekedést. Most ez a két felnőtt pont olyan volt, mint mikor Anthony és Heléna veszekedtek.
- A beteg meggyógyult és mehet is órára. Apropó Hermione, magának nincs órája? – érdeklődött a javasasszony, mire Hermione szitkozódva rohant el. Lex és Harry kényelmesen sétáltak végig a folyosón.
- Na és egyébként hogy érzed magad? Már sikerült megszokni, vagy még mindig furcsa? – érdeklődött.
- Hát most már jó, hozzászoktam. Már nem tévedek el, és Hermészékkel is minden rendben… a fiúk a szobából egész jó fejek. Meg persze a többiekkel is minden rendben van – mesélte. Harry észrevette, hogy már nem feszeng annyira mellette a fiú, mint a legelején.
- Ennek igazán örülök. Hamarosan őszi szünet és hazajöhettek egy hétre. Sirius már teljesen be van pörögve, hogy találkozhat veled… - taglalta Harry.
- Tényleg? – lepődött meg a fiú.
- Igen, állandóan azt kérdezi, hogy mikor láthatja a bátyját – mesélte Harry mosolyogva. Alexei hirtelen megdermedt, és megállt út közben. Harry kérdőn nézett rá.
- De én nem… - kezdett volna bele, mire Harry felsóhajtott.
- Alexei, elég! Ez már megbeszéltük,te nem akarsz lebukni, és most már mi sem, szóval fogadd el, hogy a családhoz tartozol, és van egy nővéred, egy öcséd, és persze egy apád és egy anyád – suttogta Harry nehogy meghallja valaki. Lex még mindig nem akarta elfogadni a helyzetet.
- De hát ez csak álca… mit fog majd érezni a kicsi, ha kiderül, hogy ez csak átverés? – aggodalmaskodott.
- A kicsinek van neve is, Sirius. Azon pedig ne agyalj, hogy mi történik majd… csak fogadd el a kialakult helyzetet, ennyi – mondta Harry.
- Megpróbálom – válaszolta a fiú.
- Nagyszerű. Most mennem kell, de jövő szombaton várunk titeket haza. – Alexei nem tehetett mást, bólintott. Ezután a férfi elment, ő pedig bár késve, de megérkezett az SVK terembe. Lupin érdeklődve nézett rá.
- Elnézést – motyogta a fiú.
- Látom sikerült rendbe szedniük, hála az égnek nem maradtál le semmiről - mondta a férfi, majd folytatta az órát. Alig tudott figyelni az anyagra, mivel állandóan Harry járt a fejében. Nem értette, hogy a másik miért erősködik. Persze igazából nem erősködött, viszont választása sem volt… A mellette ülő Hermész kíváncsian nézett rá, de nem akart feltűnést kelteni, így nem kezdett el levelezni. Eileennek is feltűnt, hogy a fiú mennyire szótlan. Óra végén bevárta a másik kettőt, hogy megtudja mi történt.
- Miért lógatod az orrod? – kérdezte Hermész.
- Hosszú… majd elmesélem később – motyogta az orra alatt.
- Jaj, csak nem belegázoltak a lelkivilágodba? Talán nem macskává, hanem kutyává kellett volna változtatnom – gúnyolódott a lány, de a várt hatás elmaradt. Alexei nem kezdett el vele veszekedni, még csak csúnyán se nézett rá. Inkább csöndesen ballagott, folyamatosan a padlót fixírozva.
- Ennek meg mi baja? – kérdezte döbbenten Hermészt, mire az vállat vont és eliramodott letört barátja után.
Eileen aznap inkább békén hagyta a másikat és nem tervezett újabb bosszúhadjáratot. Viszont a várt ellencsapás elmaradt. Hiába várta az átkokat és ártásokat, egy sem jött. Eileen már kezdett pánikba esni.
- Anya, szerintem Alexei beteg – mondta anyjának, mikor a büntetőmunka után visszatért a kastélyba.
- Mégis miből gondolod? – kíváncsiskodott Hermione.
- Onnan, hogy miután visszajött a gyengélkedőről totál depi volt, meg nem mesélt semmit és tiszta világfájdalma képet vágott. Ja és még nem bosszulta meg a reggeli varázslatomat – fejtette ki. Hermione elgondolkozott, de semmi nem jutott az eszébe.
- Nincs ötletem, hogy mi baja lehet. Reggel Harry is bejött az iskolába, és akkor még beszélgettek is – mondta a lányának.
- Hát akkor biztos köztük történt valami. Lehet összevesztek! – találgatott Eileen.
- Nem kéne ilyenekről pletykálnotok, főleg nem úgy, hogy Harry és Alexei is benne vannak – morogta Perselus a kandalló elől.
- Ez nem pletyka! Csak aggódom az egyik háztársam miatt… - vágta rá a lány.
- Te nem miatta aggódsz, hanem a saját szórakoztatásod miatt. Azt hiszed nem tudom, hogy a balhék többségéért te vagy a felelős? – kezdett bele a férfi.
- Jaj apa, ez nem is igaz… - rebegtette a szempilláit a lány.
- Még hogy nem? Az én diákkoromban csak két olyan alak volt, aki hasonló dolgokat művelt mint te és mondhatom, hogy baromira nem voltam oda értük – sziszegte Piton.
- Perselus, ez nem tartozik a gyerekre… - próbálkozott Hermione.
- Kik voltak azok? – kíváncsiskodott a lány.
- Az egyik Harry édesapja, a másik meg a keresztapja Sirius. Ősellenségek voltunk, én mardekáros ők griffendélesek. Nem tetszett nekik, hogy az egyik griffendéles lánnyal barátkozom, aki egyébként Harry édesanyja volt. Kölcsönösen keserítettük meg a másik életét – mesélte. Ezután a lányt még inkább idegesítette, hogy vajon mi lehet kedvenc „játszó” társának a baja. Csak következő estig bírta ki, mikor is Alexei a Mardekár nappalijában ücsörgött a kandalló előtt és a tűzbe bámult. Hermész, Arnold és Xiang pedig egy nagy kártyaparti közepén jártak. Eileen tetőtől-talpig tiszta kosz volt, így egyenesen odament a fiú mögé, és hirtelen átkarolta. Hermész és a többiek is megdermedtek, hiszen várták a fiú kitörését. Eileen koránt sem volt illatos, mivel a thesztrálokat takarította.
- Na, ki van itt? – kérdezte a lány, és még egy jókora adag sarat is rápottyantott Lex fejére. A fiú csak kábán hajtotta hátra a fejét és nézett a lányra. Eileen ismét csak a teljesen depressziós arckifejezést látta rajta. Végül föladta és megkerülve a kanapét letérdelt a fiú elé és úgy könyörgött.
- Könyörgöm, áruld már el, hogy miért vagy depressziós! Nem bírom a feszültséget… - hadarta. Lex felvonta a szemöldökét és pislogott párat.
- Miért érdekel? – kérdezte.
- Mert már begolyózok, mivel most neked kéne szívatnod engem, és így hiába piszkállak, ha nem reagálsz… könyörgöm, mond el, mi bajod van és segítek, ha tudok, csak legyen minden a régi. – Eileen már majdnem sírt. Hiányzott neki, hogy a másik mindig beszól neki, vagy kiszúr vele. Alexei felsóhajtott, majd elővette pálcáját és a lányra szegezte. Eileen nagyot nyelt, várta, hogy milyen átkot fog kapni, de hirtelen csak friss fuvallatot érzett, és virágillatot. Ahogy kinyitotta a szemét észrevette, hogy teljesen tiszta.
- Öm, kösz… - motyogta zavartan. Csakhogy Lex nem felelt, egyszerűen fölállt és felsétált a szobájukba. Eileen hitetlenkedve meredt utána. Még a szája is tátva maradt. A fiúk se értették a jelenetet.
- Ez nem hiszem el! – vinnyogta a lány.
- Nyugi, ezt mi se hisszük el. Egy ilyenért máskor minimum szétátkoz… - jegyezte meg Xiang.
- Tudom, és ez ijesztő! A régi Alexet akarom – hisztizte a lány, majd ő is felvonult a szobájába. Fél órára rá valaki kopogtatott a lányok ajtaján. Csak Eileen volt még ott, így ő nyitott ajtót. Alexei állt előtte.
- Hát te? – kérdezte döbbenten a lány.
- Én csak… beszélhetnénk? – kérdezte, majd mikor a lány bólintott, egyszerűen besétált a helyiségbe. Volt ott három szék, meg egy kisasztal, így helyet foglaltak. Eileen türelmesen várt, de egy idő után nem bírta tovább.
- Na ki vele, miért gyötröd magad és engem is?!
- Harry… az őszi szünetet náluk töltöm – mondta a fiú.
- Aha, és ebben mi olyan rossz? – értetlenkedett a lány.
- Az, hogy Sirius azt hiszi a bátyja vagyok, pedig nem is – suttogta a fiú. Eileen a homlokára csapott és majdnem megfejelte az asztalt is.
- Most komolyan ez a bajod? Nemhogy örülnél, hogy bekerülsz egy normális családba, erre itt rinyálsz és mindenkit az idegösszeroppanás szélére sodorsz – vetette oda a lány.
- Ez nem olyan egyszerű! Én nem vagyok odavaló, én egy selejt vagyok… én nem élhetek nyugodtan. Nem lehetek senkinek a testvére, főleg nem a bátyja, akire felnézhetnek! – hadarta idegesen. Eileen sokat sejtetően elvigyorodott.
- Aha, szóval berezeltél – állapította meg.
- Én nem! – tiltakozott a fiú.
- Na persze, akkor meg mire a hiszti? Figyelj Harryék rendesek és úgy tűnik, hogy kedvelnek téged. Lily már most úgy kezel, mintha tényleg a családjához tartoznál, a kissrácot meg ha meglátod nem fogsz így rinyálni, mind kedvesek, és úgy néz ki, hogy hajlandóak téged befogadni – darálta a lány színtelen hangon.
- És mi van, ha elszúrom? Mi van, ha megbántom őket, vagy csalódnak bennem? – aggodalmaskodott.
- Figyelj, minden családban ez van. A gyerek, csalódást okoz a szülőnek, de kijavítja, megbántja őket, majd kibékülnek, ez a normális! – mondta a lány. Lex elhúzta a szája szélét, hiszen ő az ilyenhez, mint család, nincs hozzászokva. Kénytelen volt hinni a lánynak.
- De én… - kezdett bele, majd inkább félbehagyta.
- Félsz? – kérdezte a lány, mire a srác bólintott. – Ez tök normális, még én is félek, ha valami olyanról van szó – legyintett a lány. Egy ideig hallgattak, majd a srác vett egy mély levegőt.
- Köszi… de ha erről beszélsz bárkinek is, azt megemlegeted – morogta. Eileen csak elvigyorodott.
- Majd meglátjuk, inkább húzz innen, mielőtt a lányok megérkeznek… nem akarom, hogy félreértsék a helyzetet – zavarta ki a fiút. Alexei elvigyorodott, de nem szólt semmit, csak kisétált a szobából és visszament a sajátjába.
<< >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Helló!
Fantasztikus a történet,remélem Lex és Eileen idővel barátok lesznek. Csak igy tovább.
Hát ki tudja, bármi megeshet. :D